"Száz vasútat, ezeret!
Csináljatok, csináljatok!
Hadd fussák be a világot,
Mint a testet az erek.

Ezek a föld erei,
Bennök árad a müveltség,
Ezek által ömlenek szét
Az életnek nedvei.

Miért nem csináltatok
Eddig is már?... vas hiányzott?
Törjetek szét minden láncot,
Majd lesz elég vasatok."

Petőfi Sándor

Kapitalizmuskritikus, vagy talán jobban mondva modernizációkritikus körökben a modern világ minden elemét kritizálni divat, elmondani például, hogy őseink mennyivel természet közelibb éltet éltek (ami igaz), ennek következtében mennyivel egészségesebbek voltak. Ami viszont nemhogy nem igaz, de kifejezetten hazugság. Ha nem akarunk a statisztikáknak hinni, hát nézzünk utána mennyi ideig éltek a múlt neves szereplői. Azt talán kevesen hiszik, hogy a globalizáció szószólói (a zsidók, biciklisták, szabadkőművesek, vagy akárki) akkora erőfeszítést tegyen, hogy egy gigantikus történelemhamisítás keretében meghamisítsa nem is oly távoli múltunk valamennyi szereplőjének életrajzi adatait Arany Jánostól Kanton át Masaccioig minden országban, rendben korban és kórban. Szóval, ha nagyjából elfogadjuk legalább az alapadatokat: hetven évet kevesen éltek meg, a hatvanasok már idős embernek számítottak, és a mi a fő különbség: nagyon, de nagyon sokan meghaltak sokkal korábban: harmincas, negyvenes, ötvenes éveikben, s ami még ennél is sokkal rosszabb: nyolcból (körülbelül ennyi gyermeket várhatott egy negyvenes éveit megélő férfi, nagyon gyakran nem egy, hanem megözvegyülést követően két-három feleségtől) átlagosan három élte meg a felnőttkort! A múlt korok embere tehát nehéz körülmények között élt és élete sokkal -sokkal törékenyebb, bizonytalanabb volt (bizonyos tekintetben). És nemcsak járványok és egyéb betegségek leselkedtek rá, de rablók, török, tatár, német portyázók, katonafogdosók, kalózok, veszett kutyák, erőszakoskodó földesurak és lázadó parasztok, boszorkányok rémisztő varázslataikkal és mérgeikkel és boszorkányüldözők máglyáikkal. A tudományok fejlődése és győzelme következtében –a kapitalizmus vezérállamaiban persze (erről később még lesz szó)- rend van. Rend van és lét- és vagyonbiztonság. Noha néha ettől eltérő tapasztalataink is vannak, de a múlttal összehasonlítva életünket óvja, védi és irányítja a modern állam: számon tartanak, személyi igazolványunk és számunk van, nem nagyon hurcolhatnak el rabszolgavadászok (legföljebb nagyon perifériális és kevéssé modernizált csoportok tagjait), egészségünket is pátyolgatják, óriási kórházak gyógyítanak bennünket, életünket elkerüli a múlt sok rettegett betegsége, a pestis, kolera, feketehimlő, vagy a TBC, a gyerekhalandóságot töredékére szorította vissza a modern orvostudomány és gyógyszerészet, és hacsak nem vagyunk igazi nácik ennek örülnünk kell. Idős korunkban is számíthatunk némi gondoskodásra, és nem járják az erdőket betyárok sem; de még ha ki is zsebelnének, bankszámlánkhoz akkor sincs hozzáférése Robin Hoodnak, és kárunkat is megtéríti a biztosító. Jézus példázata a gazdag emberről, kinek kincsét megemészti a moly és ellopja a tolvaj is érvényét veszítette már: aki az igazi elitbe tartozik, azt noha kisebb nagyobb veszélyek érhetik, valójában sebezhetetlen. meghalhat bár, de tőkéjét védi a tőzsde, védi az állam, sőt védi az egész világrend. Védi nemcsak az állami bürokrácia, nemcsak az amerikai hadsereg minden katonájával és minden atombombájával, de védi a kínai, sőt bizonyos mértékig még az orosz is, hisz, ha a tőke elveszne megkérdőjeleződne azok tulajdonosainak oroszországi, vagy kínai befektetése is, ki tudja, talán védi még az Iszlám Állam is. Na de, hagyjuk a szupergazdagokat. A mi vagyonunk ugyan messze nincs ekkora biztonságban, könnyen átvándorolhat éppen az ő zsebükbe, de láttuk, még így se panaszkodhatunk az élet és vagyonbiztonság tekintetében. És akkor még nem beszéltünk az földi létet kellemessé tevő apró, vagy nagyobb kiegészítőkről: van autónk, nem kell kutyagolnunk, ha a szomszéd faluban akad dolgunk, sőt még relatíve szegényebb emberek is elrepülhetnek a kanári szigetekre, de legalábbis elvonatozhatunk a Balatonra, okos, vagy oktalan telefonunkkal kapcsolatba léphetünk távol lévő szeretteinkkel vagy üzletfeleinkkel, és még hosszasan lehetne mesélni. a tudomány vívmányait. A tudományos fejlődés pedig, mint azt a Tradíció és Innováció című fejezetben, a III. részben remélhetőleg látni fogjuk, nagymértékben összefügg a kapitalizmussal és a modernizmussal. A következő fejezetben ezeket a fogalmakat szeretném tisztázni.