Nemigen szoktam napi eseményekkel foglalkozni a blogban, a múltkor csak a véletlen koincidencia miatt idéztem be Orbán Viktort. Ez már csak azért is így van, mert a blogot kb. három éve készítem elő, és lassan két éve írom (egy jó részével tehát elkészültem, mire föltettem az internetre). Most azonban írtam egy külön részt, mert történt egy olyan esemény, ami tökéletesen elénk adja, amiről írok. Egy házaspár megtagadta, hogy anyakönyveztesse kicsiny gyermekét (ahogy beoltatását is). Ha hihetünk a híreknek, Magyarországot egy New Yorkban bejegyzett izraeli cégnek tekintik, az pedig igen valószínű, hogy valóban nem ismerik el az állam szuverenitását maguk s gyermekük felett -hiszen ezért nem anyakönyveztették. Többszöri hivatali felszólítás után rendőrök ütöttek rajtuk, a gyermeket erőszakkal elvették, mondván, bizonytalan szülői hátterű gyermeket őriznek és a gyámhatóság felügyeletére bízták -még az is elképzelhető, hogy nem is adják vissza a kicsit szüleinek.

Kicsit hezitáltam, hogy írjak-e az ügyről, mert ehhez szinte az összes „poént”, amit a későbbiekre, a kapitalizmus népszerűtlenségére vagy a modern államra tartogattam -ha nem is teljesen kifejtve- le kell lőjem. De ebből az ügyből megérthető mondanivalóm nagyrésze, így hát mégiscsak kihasználom.

Szóval: A házaspár azt állítja, hogy Magyarország egy New Yorkban bejegyzett izraeli cég, és nem legitim örököse az egykori Magyar Királyságnak. Nos: Trianon valójában nem Magyarország megcsonkítása, hanem Magyarország temetése volt. Leglátványosabb és borzasztó aktusa annak a folyamatnak, amely során az egykori -történelmi- Magyarország megszűnt és lett helyette egy csomó modern állam. Ezek mindegyike, s így a mostani Magyarország valóban egy cég. Persze, ahogy ezt hőseink (a média szerint) megfogalmazták, az úgy gagyi. Magyarország a világméretű Apparátusnak, ennek a „világrészvénytársaságnak” * az egyik leányvállalata. Vannak izraeli részvényesei, ezeknél jóval számosabban new yorkiak, még sokkal számosabban németek, de vannak oroszok, arabok, meg leginkább mindenféle tőkekonglomerátumok, amikről senki se tudja, hogy hogyan is állnak össze. Az egyik fő részvényese azonban Orbán Viktor saját személyében és Mészáros Lőrinc néven. De fontos részvényes Gyurcsány Ferenc és sokan mások is, le a Lackner Csabákig. Tulajdonképpen, mi, anyakönyvezett állampolgárok is kisrészvényesek vagyunk (szavazatunk egy-egy részvény -összeadva van is jelentősége, csak nem árt tudni, hogy azért vannak más milliós részvényportfóliók még bőven). Magyarország valóban nem igazi örököse az egykori Magyarországnak. Miért? Először is, a Szent Korona megfosztatott jogaitól, ennek következtében az országot nem ősi törvényei és szabadságai alapján, vagy azok szellemében kormányozzák. Ez nem a Szent korona országa (társországa, de ez most mindegy). Ezen nem segít az, hogy az Alaptörvény immár megemlékezik Történelmi Alkotmányunkról. De súlyosabbat mondok: ha a Történelmi Alkotmányt és a Szent Korona tant visszahelyeznék az őt megillető helyre, a magyar jogrendszer fundámentumaként, -noha minden erőmmel támogatom, hogy így legyen- azzal se változna meg lényegesen a helyzet. Horribile dictu talán még romlana is. Hogyhogy? Történelmi Alkotmányunk íratlan alkotmány. Ez azt jelenti, hogy egyrészt bizonyos leírt törvényrészekből (fontosakból, mint az Aranybulla, vagy számunkra immár érdektelenekből, vagy akár megkérdőjelezhetőkből, mint a Pragmatica Sanctio) áll, másrészt pedig egy jogértelmezési hagyományból és a jog szelleméből. A szent Korona tan például nincsen tételesen benne az Alkotmányban! Mégsem kérdőjelezte meg soha senki. Most megkérdőjeleznék. Hagyomány, szellem nélkül csak írott malaszt lenne ősi törvényünk Még kevésbé van érvényben az egyes kisközösségek, csoportok, területek hagyománya, szokásjoga, főleg nem a hivatali jogértelmezésben, pedig ezek az egyes ember élete szempontjából még fontosabbak voltak, mint az országos törvények („ha az országos törvény és a tarcali törvény ütköznék, akkor melyiket kell figyelembe venni? -a tarcali törvényt.” -mondta ki egykor Tarcal mezőváros törvénykönyve). Ami pedig valójában és lényegileg érvényben van, és lenne (írott formában is), még ha régi íratlan Alkotmányunk újra törvényerőre is emelkednék, az az Apparátus törvénye -és annak szelleme. Ezért mondom azt, hogy leányvállalat, ez nem merő szofisztika (valaki ellenem vethette volna, hogy ha a Mercedes, vagy Orbán, vagy Gyurcsány részvényesek, akkor a Zsigmond kori országnak meg Garai meg Újlaki voltak a főrészvényesei. De nem. A különbség lényeges) Az Apparátus egyik legfontosabb törvénye az állami szuverenitás. Tehát igaz, amit a házaspár mond, hogy az anyakönyvezéssel az állam alattvalója és a rendszer része lesz a gyermek. Az Apparátus gépalkotórésze, szolgája. Igen. A modern világ egyik legfontosabb törvénye, hogy senki nem lóghat ki a rendszerből. Mindenki modern -ez így triviálisnak tűnik: >>modern ruhát hordasz, modern életmódot élsz, modern házat kell tervezz!<< -mondta egykor egyik tanárom az egyetemen. Mindenki szem a láncban, magad is Apparátus vagy -Illyés Gyulát parafrazeálva. Létedet gépesítik, vagy pontosabb -noha magyartalan-, ha azt írom: léted gépesíttetik. Ez az az élmény, ami alapvetően népszerűtlenné teszi a kapitalizmust, a modernitást nagyon sok ember számára. A gépalkotórész-lét nagyrészt megfosztja az embert attól, hogy ősei hagyományát, vagy csak a saját fejét követve olyan munkát végezzen, olyan dolgokkal foglalkozzék, olyan életmódot kövessen, amiben öröme van. Részletkérdés, bár persze egyáltalán nem mindegy, hogy kommunista verőlegények noszogatják hatékonyabb munkára a gulágon, vagy pedig a hatékonyság kőkemény parancsa, a gazdasági szükségszerűség és a verseny. Ezért gyűlölik meg sokan a rendszert. A fiatal házaspár is így gondolkodhatott, ezért csatlakozott (úgyszintén a híradások szerint) egy önellátó közösségi hálózathoz, amely egyfajta kivonulást képviselt. Az értelmes léthez, értelmes munkához való kivonulást. Tulajdonképpen azt, vagy inkább ahhoz hasonlót, mint amit én céhnek nevezek. Erre lehetőséget adott nekik az, hogy liberális demokráciában élnek. Vagy illiberálisban. Az azért egyértelmű, hogy kommunizmusban vagy fasizmusban ilyesfajta kivonulásra nem is gondolhattak volna, még a Kádár rendszerben is -ha a meszesgödröt, amely a korábbi heroikus mozgalmi korokban bizton fenyegette volna őket, meg is ússzák -közveszélyes munkakerülőnek és antiszociális elemnek tekintették volna őket az egész „brancsot” rendőrileg intézték volna el. Így csak a legradikálisabbakat. Akik -sokakkal egyetemben- a fentiek miatt azt gondolhatták, hogy régen minden jobb volt, és hogy lehetséges és szükséges a radikális szakítás a rendszerrel. Valójában azonban nem volt minden jobb, sőt a fenti -az emberi lét értelme szempontjából persze döntő- szempontot és még néhány ezzel összefüggőt, például az ember és természeti/esztétikai/stb. környezete viszonyát, annak állapotát, fontos szellemi kérdéseket stb. kivéve (tehát az olyan apróságokat, hogy elpusztul a Föld és kihuny az emberi szellem), azt lehet mondani, hogy régen szinte minden rosszabb volt. Az Apparátus nem egy eleve gonosz képződmény, eredeti célja pont az volt, hogy az emberiséget civilizálja biztonságot, igazságosságot és jólétet teremtsen (szabadságot, egyenlőséget, testvériséget). És ezt részben meg is tette. Ezt abból is láthatjuk, hogy a szülők nem is gondoltak abba bele, hogy ők akkor írhatják felül az állam parancsait, ha fegyveresen vissza tudják szorítani a rájuk törő rendőröket. Vagy bűnözőket. Mert, ha az Állam nem véd meg, akkor ki fog? És igen, az Állam is védelmi pénzt szed, mint a maffia, nem is keveset, sőt többet, és az emberek életét jobban befolyásoló mértékűt, mint bárki korábban. De többet is ad. A modern államot övező rengeteg felvilágosodáskori vagy újabb mítosz (társadalmi szerződés, demokrácia, népfelség, jóléti állam stb.), teória elhomályosította minden állam eredendő maffiajellegét (vagy a maffia államjellegét). Ez azonban úgy is igaz, hogy ha a relatíve jóindulatú Állam védelmét elutasítjuk, akkor majd belép helyette a szó szerint vett maffia. Aki lehet, hogy kevesebbet kér. De lehet, hogy elragadja a gyermeket és meg is öli. Amit a pillanatnyi érdeke diktál. Az állammal szemben esetleg lehetnek jogi lehetőségeink, ezeket az valamennyire tiszteletben tartja. Valamennyire mégiscsak vannak állampolgári jogok, jogállam, népfelség. A maffiával, vagy akármilyen erőszakos bűnözővel szemben semmilyen jogunk nincs. Ha nem oltatják be a gyermeket, simán elképzelhető, hogy elpusztítja egy járvány, sőt másokat is megfertőz. Hogy az oltás miatt kevésbé lesz ellenálló? Nem kizárt. Tökéletes megoldás nincs e Földön.

Egy fontos részlettel viszont foglalkoznék: ez az állami bürokraták, rendőrök döbbenetes aljassága, falmelléki dumája. „Nem bizonyítható, hogy szüleié a gyerek” -ezzel a szöveggel ragadták el a kicsit a rendőrök az édesanyjától. Nagyon valószínűnek tartom, hogy ezt nem ők, hanem egy magát okosnak gondoló cinikus hivatalnok találta ki. Höhöhö -előttem van ahogy összeröhögnek. Nos. Ez először is nem igaz. Valószínűleg vannak tanúk, akik bizonyíthatják, ki is a gyermek. Azonkívül van ma már (a modernizáció eredményeként) genetikai vizsgálat és így tovább. Ráadásul az anyakönyv csak azt bizonyítja, hogy van egy gyerek, de önmagában a személyazonosságát nem bizonyítja, fénykép sincs benne, de ha lenne is, egy csecsemőé nem sokat mond még. Tévedés tehát az is, hogy az állami gépezet pontos szabályok, törvények, protokollok, direktívák szerint jár el. Nem: az államrezont valóban követő, de leginkább a bürokrácia működését segítő ad hoc jogászkodás, sokszor jogtiprás sokkal jellemzőbb (megjegyzem, ez nem az illiberális Orbán rendszer „vívmánya”, előtte is így volt, de amerikai példákat is tudok rá). Ez adhat egyben reményt: a mechanon nem jár tökéletesen (és szerintem akkor sem fog, ha a gépek már valóban teljesen átvették a rendszer működtetését). Ha sikerül az emberi szellemet a kiút megtalálására irányítani, ha tudatos és okos -ahol kell radikális, ahol nem kell, vagy szabad, ott pedig megfontolt- közösségek próbálják meg a „kivonulást” megvalósítani, akkor -talán- sikerülhet.

*nem minden leányvállalat részvényesei azonosak, vagy hasonlók -az egyiknek például a Kim család a kizárólagos tulajdonosa -de ettől még Észak Korea ugyanúgy része a modernizációnak, mint mindenki más