"Asien beginnt an der Landstraße."

/Ázsia a Landstrassénál, Bécs Magyarország felé eső külvárosánál kezdődik/

Klemens Wenzel Lothar von Metternich

Megmaradt viszont a polgár mítosza. Magyarországon, és valószínűleg Kelet-Közép Európa jórészén ez egy ősi vágykép. Tulajdonképpen a (szellemi) elit mindkét csoportja ezt tekinti fő mítoszának (miközben a másikat azzal vádolja, hogy rombolója annak). Nem csoda, hogy milyen elementáris felháborodást váltott ki a „nemzeti középosztály” köreiben, mikor G. Fodor Gábor „leleplezte”, hogy a Polgári Magyarország ígérete nem volt más, mint politikai termék. Távol álljon tőlem, hogy G. Fodor és a Fidesz cinikus politikáját védjem, de ez esetben a politológus nem mondhatott mást, ha igazat akart mondani (kérdés persze, hogy miért akart igazat mondani? Addig, s azóta sem, nem volt szokása). A polgárosodás tudniillik nem más, mint a civilizáció szó magyarra fordítása. A polgárosodásban nincs benne a polgár, ahogy a civilizáció kifejezés hallatán se gondolunk polgáremberekre. Tehát Polgári Magyarország nem más, mint civilizált Magyarország, ami már egy jóval kevésbé megfogható dolog, ráadásul az előző fejezetben rámutattam, hogy milyen egészen durva elcsúszás történt pont a civil szó kapcsán a Felvilágosodás eszméje és az Apparátus megvalósult valósága között. Az a döbbenetes, hogy a polgárosodás, a polgári társadalom, polgári párt, polgári középosztály (ami különben pont a „Polgári Magyarországgal” ellenséges kasztot jelöli) kifejezések nem fordíthatóak le angolra vagy franciára, illetve kétféleképpen fordíthatóak, pl. Civil Hungary, vagy Citizen’s Hungary, ami elég értelmetlen, esetleg populista, kb. az Állampolgárok Magyarországa vagy Az emberek Magyarországa jelentésű lenne, vagy pedig ellenkezőleg Townspeople’s Hungary, esetleg Burgher’s Hungary, ami meg kicsit középkorias ízű, a nem városokban élőket kirekesztő, a polgárt az általam használt „valódi polgár”, sőt annál szűkebb értelemben használó. Németül nem tudok sajnos, de amennyire értettem, van olyan -politikai, kulturális értelemben, hogy bürgerlich. Ha valaki olvasóim közül tud nekem abban segíteni, hogy a kifejezés finom árnyalataiba segít belelátni, azt nagyon megköszönném, mert óriási jelentősége van a dolognak. Ugyanis, az a vélelmem, hogy ebben a vágyképben szerepet játszik a középkor polgári, szabad királyi városainak rendezettsége, szépsége iránti vágyódás, vagy pedig éppenhogy a többségi (paraszti) társadalom kasztirigysége a jobbára német városlakók iránt és a nosztalgia a későbbi polgári (értsd burzsoá) világ iránt, amit a kommunisták radikálisabban és főleg látványosabban semmisítettek meg, mint a liberális kapitalizmus. Azért lenne jó tudni, hogy a magyarban megtalálható rengeteg „polgári” jelző megvan-e a német nyelvben (és milyen jelentésben), mert Európa, és valószínűleg a világ legpolgáribb társadalma a német volt, és a lehetőségekhez képest azt hiszem még mindig az -velük még szeretnék bővebben foglalkozni. Úgy értem, hogy a régi értelemben polgári, és a XVIII. században például a német magaskultúra képviselői is úgy érezték, hogy civilizációban elmaradtak a franciák mögött (akik akkor az élvonalat képviselték, vagy legalábbis magukról ezt tartották és ezt a legtöbben el is hitték nekik), miközben német területen több kis polgári ékszerdoboz város volt, és a német paraszt és polgár között (azt hiszem) kisebb volt a különbség, mint francia megfelelőik között. És mint láttuk a kelet-közép európai városok lakóinak jelentős része is német volt. Ezért aztán ebből kiderülne, hogy a magyar „polgár” mítosz egyszerűen egy fordítási, etimológiai anomáliából fakadó továbbélő sóvárgás a Felvilágosodás (rég megbukott) eszménye iránt, vagy pedig kaszthátterű és a paraszt sóvárgása van benne a város, a (régi) városi életforma után, a németség és a Nyugat után Értelemszerűen, ha a német nyelvben is megvannak ugyanezek a kifejezések, sőt ugyanez a sóvárgás, akkor ez utóbbi teória megbukik, G. Fodort pedig igazolja, hogy a Polgári Magyarország egy megvalósíthatatlan aufklärista eszmény. Mindenesetre politikai terméknek jó volt.

Nem állítom ugyanakkor, hogy a „civilizált Magyarország” teljesen üres kifejezés lenne. Abból, amit eddig írtam a közösségekről és hagyományaikról, az derülhetett ki, hogy ezeket egyformán jónak látom, szemben az Apparátus tradícióellenes modernségével. Pedig ezt nem mondom. Vannak humánusabb és kevésbé humánus kultúrák, kulturáltabbak és vadabbak, talán még civilizáltak és barbárok is. Kelet Európa művelt lakóinak régi bánata, hogy az ő hazájuk nem olyan civilizált, mint a Nyugat. Amazok pedig sokszor utálattal vegyes lenézéssel szembesítik őket (minket) ezzel. Metternichtől Hitlerig terjed a sor. A „nyugatosság” legelszántabb harcosai, például a Demokratikus Koalíció hívei szemében ezek (noha gyűlölik őket) még mindig inkább kultúremberek, mint a sudribunkó magyarok, pláne magyar nemesek (unwissende rohe Bagage -Széchenyi szavaival), pedig, ha demokratikus vagy jogállami elveket kérünk rajtuk számon, akkor az utóbbiak azért sokkal jobban vizsgáztak volna, mint Metternich. Hitlerről nem is beszélve. Nagyon izgalmas és fontos kultúrtörténeti elemzést lehetne most erről írnom, de az az igazság, hogy kevés a tudásom. Mikor kezdődött ez? Mátyás király és Janus Pannonius korában a fagyos Észak még a barbárság földje, szemben Itáliával („Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek, s most Pannónia is ontja a szép dalokat.”), a Nyugat még a Barbaricumhoz tartozik (mármint a költők képeiben). De természetesen Itália, valós műveltsége mellett egy ősi szimbólum, a Dél, a Kert, részben a civilizáció idillje szemben a hideg Északkal, a vadonnal, a barbársággal. Mikor lett Európa az idill, az eszme? És mit jelent Európa, vagy pláne a Nyugat? Mit jelent a civilizáció? A kapitalizmus, a modernitás válasza, hogy a civilizáció az, hogy a világ az Apparátussá válik, amíg aztán az a fejlődés és haladás útján a tökéletesség egyre magasabb szintet ér el, esetleg egészen a végső tökéletességig. Ennek egyik változata a Kommunizmus. Mai, „Nemzetközi közösség” féle változata az új faj (Harari), a biológiailag is szuperhumán ember, vagy éppenhogy a számítógépre vitt testetlen ember (a kettő persze a „fejlődés” során válhat ugyanazzá is). Gépesített ember, gépesített társadalom, amikor már nem kell dolgozni, mert a gépek mindent elvégeznek, sőt törekedni se kell semmire és félni se, se a haláltól, se semmitől. Amit eddig írtam, e néhány sorban, de az egész blog során, az -törekvésem szerint- objektív elemzés. Lehetőség szerint objektív okokat soroltam, és főleg fogok fölsorolni, hogy ez miért rossz. Most viszont egy teljesen szubjektív megállapítást kell tennem: ezektől engem a hideg kiráz, valóságos rettegés lesz rajtam úrrá, hacsak leírom. Szerintem ez egyfajta sötét evangélium, Új sötét Jeruzsálem, Új sötét ember. De ha nem ezt jelenti a civilizáció, de azért nem mindegy, hogy egy kultúra Arisztotelészt és Plátót, vagy pedig Jollyt és Kisgrófót adja a világnak, akkor mit jelent? Magasabb kultúra-e a Notre-Dame, mint a tákosi sövényfalú református templom, amit egy művészettörténész, akinek már nem tudtam kilétét kideríteni „mezítlábas paraszt Notre-Dame-nak” nevezett el? Vagy az jelenti a nyugati kultúrfölényt, hogy ma a források nagy része azt hiszi, hogy az iménti kifejezés a nép száján született és annyi műveltsége sincs, hogy tudja, hogy ez lehetetlen? Esetleg mégis az épített környezet, az építészet, vagy maguk az építészek általános nagyobb megbecsültsége, amitől civilizáltabbnak érezzük az egyik helyet a másiknál (hiszen a települések nagyobb rendezettsége, az, amit először észreveszünk)? Vagy a kultúrfölény gondolata „egészen a felvilágosodásig nyúlik vissza” miszerint „Kelet Európában sosem volt rendes felvilágosodás és a régió most csupán visszatér egzotikus, barbár, autoriter gyökereihez”? (Az idézet Timothy Garton Ashtől való, aki kárhoztatja ezt a gondolkodást).

Vagy éppen ellenkezőleg: a Felvilágosodás nem tévesztett célt és civilizáltság, polgárosultság valóban egyenlő a civilizációval? Hovatovább az pedig valóban nem más, mint a modernitás, a modernizáció, az Apparátus? És vissza kell térnünk a Természethez? És a Természet azonos-e a Barbaricummal? Mi a különbség a Barbaricum és Árkádia között? Őszintén szólva nem tudom a választ. Talán Kós Károly pár mondata az, amelyet John Ruskinról és William Morrisról szóló tanulmányában közöl: „…a művészethez joga és szüksége van minden embernek egyformán. Minden emberi kor és társadalom olyan mértékben a kultúra kora, illetve a kultúra társadalma, amilyen mértékben részesíti vagy zárja ki minden egyes tagját a művészetben való részesedésből. Időszámításunk óta pedig soha úgy elzárva nem voltak az embertömegek a művészettől, mint a múlt században, amikor a nekilendülő gyáripar és nagykereskedelem az embert már-már egyszerű gépalkotó-résszé osztotta be.”

 „Munkát mindenkinek, de olyan munkát, melyben gyönyörűsége teljék. Mert a munka előállítása közben érzett gyönyörűség kifejezése: a művészet. … A civilizáció karmaiból vissza kell(…) menteni az embert a kultúrához, melyet a civilizáció már-már elpusztított. A munkásembert vissza kell(…) adni az életnek, hogy igazán értékeset tudjon alkotni.”