Első rész Mi a baj a kapitalizmussal?

I/F-8 A negyedik rend (2.)

"Úgy vélem, azért a konformitás felé fordulásért, mely ma van, az átlagember a felelős. Ez le fogja rombolni demokráciánkat, és nincs összhangban demokratikus hitünkkel. Azt hiszem, demokráciánk Thomas Jefferson elképzelése volt, úgy értem az ő elképzelése volt a helyes elképzelés a demokráciáról, miszerint egy valódi arisztokrácia kialakulása felé kell tartsunk. Egy veleszületett nemesség felé, ami az emberből jön, nem neki jár. Nem kiváltságképpen az övé, hanem az erény teszi nemessé, a saját erényei, a saját lelki nagysága, a saját emberi minősége -így jutunk el a legbátrabbak és legkiválóbbak uralmához. De ma az átlagember kezd kissé féltékeny lenni a nem átlagos emberre, ahogy H. I. Phillips írta a minap: „eljutottunk oda, hogy” -azt mondja „mije van a fószernek, ami nekünk nincs? Mázlija van, ennyi.” És ez le fogja rombolni a nem átlagos embert, mert az átlagember lett az eszméje. És én úgy hiszem, az átlagember, az az ember, aki semmiben sem hisz, amit nem lát, és semmit sem lát, amire rá nem teszi a kezét. Az átlagember akadály a fejlődés útjában. …

A válasz magadban van. Annak a dolognak a természetében, amit saját magadként képviselsz. Jézus azt mondta, hogy „az Isten Országa tibennetek van”. Innen ered az építészet, innen jön az emberség, innen indul el a jövő, ahová el akarunk jutni. Ha valaha el akarunk jutni bárhová, akkor ez ott van bennünk és csak ki kell fejlesszük magunkban. És ezt én nem hívom tömegnek. Emberi természetnek hívom és emberiségnek hívom. Számomra az emberiség nem tömeg. A tömeg az emberiség degradációja. A tömeg a rossz irányba haladó emberiség."

Frank Lloyd Wright (TV interjú,1957)

A történelem során a harmadik és a negyedik rend gyakran összekeveredett. Ez az összekeveredés nagyon sok baj forrása lett azután. India az első példa erre és ennek nyomán Guénon és más metafizikai tradicionalisták (vagy akár Szerb Antal) is itt tévednek, amikor azt állítják, hogy a nép (súdra) csak megőrizni képes kultúrát. Először is, nem elvitatva az első rend szerepét bármilyen kultúra alapjainak átörökítésében, megteremtésében, a világ tárgyi kultúrájának nagy részét a harmadik rend hozta létre! Nemcsak, mint kivitelező (például főpapi templomok, kastélyok), hanem mint tervező is. A középkori városokat, műremekeket, de a népművészet alkotásait is javarészt harmadik rend építette-készítette harmadik rend számára. Fölvethető, föl is kell vetni, hogy milyen szellemi alapokból ered ezek formavilága, de például egy cifraszűr esetén az utolsó bráhmán, akinek köze lehetett motívumrendszeréhez ezer évekre lehetett csak az aktuálisan (mondjuk a XIX. században) elkészült darabtól, amit szűrszabók és hímzők nemzedékeinek százai örökítettek át és át, és alakítottak, gazdagítottak kreatívan. Míg a legnagyobbaknál, Bachnál, Bartóknál, Michelangelónál fölvetődhet, hogy ők valójában papi beavatottságú emberek voltak, a derékhad, a kiváló építészek, szobrászok, zeneszerzők, muzsikusok, szabók stb. bizony csak „sima” polgárok. És a megcsodált tárgyi kultúrát javarészt ők hozták létre! Sőt, azt állítom, hogy a kreativitás elsősorban a harmadik rend jellemzője. De nem a negyedik rendé! A negyedik rend az, amit Kós Károly szavaival egyszerű gépalkotórésszé tett a gyáripar és nagykereskedelem: nem alkot. Mi ez a gép? Természetesen az Apparátus. Kik a gép alkotórészei? A munkások? Nemcsak ők! Ebben az értelemben (ahogy az előző részben láttuk), szinte mindenki negyedik rend! Kreativitás és a munkához való viszony szempontjából mindenki negyedik rend! Látni fogjuk, hogy Joseph Beuys milyen jelentőséget tulajdonít a kreativitásnak, mint minden emberi értékteremtő alkotótevékenység mozgatórugójának! És ez az a pont, ahol az aufkläristák hatalmasat tévedtek. Itt rontották el az egészet! Miért? Mert ha addig nem lett volna összekeveredve, ők összekeverték a harmadik rendet a negyedikkel! Ha addig összekeveredett is, talán nem az eszmei tartalom keveredett össze (bár néha az is). A Felvilágosodás, mint Siѐyes abbé pamfletjében láthatjuk, a harmadik rendet akarta etalonná és minden hatalom birtokosává tenni (ha jóhiszeműek vagyunk velük szemben -és ebben sem biztos, hogy igazuk volt), a független, vállalkozó, kreatív polgárt, s a negyedik rendet ehhez az etalonhoz fölemelni, fölemelni az elnyomottakat, mert megbotránkoztak az egyházban, amely cinikusan ferdítette el Jézus tanítását, hogy boldogok a lelki szegények, és az elnyomás igazolására használta, ahelyett, hogy az evangéliumot hirdették volna nekik: te is értelemmel, sőt szellemmel bíró ember vagy, Isten tulajdon képmása! Hát majd ők felemelik! Igenám, de addigra a harmadik rendnek olyan tömegei süllyedtek le a negyedik rendbe, hogy azt hitték, hogy a negyedik rend a harmadik. Vagy fordítva. A harmadik rend baja, ha elveszik autonómiáját, műhelyeit, boltjait, földjét, ha nem hagyják dolgozni, képességeit kibontakoztatni. Ha -mint Marx jól látta meg- kénytelen nem munkája eredményét, hanem munkaerejét áruba bocsátani és ezzel megindul a negyedik rendbe csúszás útján. Baja, ha a szűkös anyagi lehetőségek miatt nem tudja fönntartani intézményeit. Vágyai részben szellemi természetűek: hasznosat, szépet, jót akar létrehozni, megélni a kapcsolatot a földdel, a növényekkel, állatokkal, megérteni (nem teoretikusan, hanem praktikusan) a tárgyak jelentését, és jelentéssel teli tárgyakat létrehozni. Piacolni, árut, információt, tudást cserélni. Családot alapítani, a tudást továbbadni a következő generációknak. A negyedik rend baja az igénytelenség, nyomor, kiszolgáltatottság, az önfenntartó képesség hiánya. A külső és belső őt lenyomó kényszerek. Vágyai anyagi jellegűek. „Eszünk, iszunk, néha behányunk, s ha szerencsénk van, akad egy lyuk” (Akela) Ez persze durva sarkítás, és természetesen nem homogén rétegről van szó, még szellemi természetét tekintve sem, de a lényeg, hogy míg a fölötte állók nem, a negyedik rend valóban leírható mennyiségi mutatókkal! Mi történik, ha a kettőt összekeverjük, és az utóbbit tesszük meg etalonnak? A dolgok a fejük tetejére állnak. Az érték relatívvá válik. A közönségest értékesnek mondják, a nemeset hitványnak, a csúnyát szépnek, a szépet csúnyának. A pénz válik értékmeghatározóvá. A liberálisok tévedését folytatták a szocialisták is. Marx ugyan még megállapította, hogy a kapitalizmus elidegeníti a munkást a munkájától és eltávolítja a termelőeszköztől, de az egy William Morrison kívül egy se törődött azzal, hogy ez mekkora baj, ők úgy gondolták, ha az elnyomást és anyagi ellehetetlenülést megszüntetik, az elnyomottak majd fölemelkednek maguktól. Hogyan szüntetik meg? Forradalommal. A forradalom mindig az elnyomottak nevében, de ritkán tömeges támogatásukkal tör ki, eredményeképp pedig fölemelkedik a negyedik rend. Sajnos elsősorban, mint etalon Kezdetben a baloldal a lesüllyedt emberiséget morálisan is föl akarta emelni, tűzzel-vassal hogyha kell, az egész történeten végigvonul (mint arra már oly sokszor hivatkoztam) az Új ember mítosza. Amit természetesen az evangéliumból vettek. Érdemes megfigyelni, hogy miközben a keménymag sose tett le erről az eszméről, hogyan változott meg a tartalma. Robespierre-ék még a morálisan megromlott emberiséget erkölcsileg megnemesíteni szerették volna (a guillotine segítségével persze), Széchenyiék kevésbé véresen és kevésbé az elnyomottakat, de szintén. Ez a polgárosulás, a polgári Magyarország mítosza is - de az utóbbi mára már a jobboldalé (de nem a Fideszé). Az élcsapat ettől már messze jár. A kommunisták különös anyagból gyúrt embere már a múlt nyűgeitől és erkölcsi gátlásaitól felszabadult kollektív ember, akinek anyja a Párt. A nagy és igazságos hangyaboly szorgos hangyája. A mai kemény balosok (a „Nemzetközi Közösség” amúgy egyáltalán nem antikapitalista, vagy munkáspárti, sőt a bunkó fehér munkásosztályt gyűlölő keményvonalasai) továbbmentek. Már nem a negyedik (ötödik, hatodik) rendet akarják fölemelni, hanem a többit hozzáigazítani, azaz hozzárontani: az ő etalonjuk már teljesen biztosan megcserélődött, sőt talán már nem is a negyedik rend, hanem valami, még lejjebb. Ma már nem mondhatom azt, hogy pl. a cigányság zömében erkölcsileg alacsonyabb szinten él, mint az átlag, nem, ez egy alternatív életforma, csak meg kell szüntetni az elnyomást és akkor kiemelkednek a nyomorból. Sőt, igazából jobbak is, csak a rasszizmus miatt szegénységben élnek. Na, de ha egyszer az összes mocskos rasszista a bitófáról lóghatna! A homoszexualitás is (bocsánat: LMBTQ) -nemcsak elfogadott- etalon lett. És így tovább. (Sok negatív, de több pozitív élményem is kötődik cigányokhoz. Amikor arról beszélek, hogy erkölcsileg alacsonyabb színvonalon állnak, akkor nem arra gondolok, hogy a cigányok gonoszok volnának. Nagyon is lehetséges, hogy sok cigány jobbszívű, mint korrekt felső-negyedik, vagy akár harmadik stb. rendű honfitársai jó része. Magam is tanúja voltam ilyennek. Amire gondolok, az olyasmi, hogy a testi vágyakon túl nemigen lát, azokhoz is rövidúton tudja csak elképzelni a hozzájutást, becsületérzése csekély, szavahihetősége, megbízhatósága még csekélyebb. Családjával durva, szeretetét nem nagyon tudja kifejezni, gyenge, becsapható. Sajnos a magyarországi cigányok többségére ez a jellemző, amitől ők is szenvednek, a balliberálisok „elfogadása” tehát megalázó magukra a cigányokra is. A homoszexuálisok is szenvednek éppen eleget, Isten ments, hogy bántani, vagy megbélyegezni akarjam őket, csak éppen etalonnak ne tegyük már meg azt, ami a legtöbb (bár nem az összes) vallási és egyéb hagyomány szerint eltévelyedés az eredeti Rendtől. És éppen ezért szó sincs arról, hogy a genderisták valóban egy kellemes és kívánatos alternatívának éreznék az LMBTQ-t. Ugyanúgy az ellentmondás érzésének örvendeznek, mint egykor a nácik, amikor a felebaráti szeretetről, az emberi méltóságról, és hasonlókról szóló keresztyén tanítást tagadták meg explicite. Ez meggyőződésem.)

Ezek alapján azt állítom, hogy a kapitalizmus „vezető osztálya” – a negyedik rend. természetesen nem úgy, hogy e rend tagjainak külön-külön sok hatalma lenne. Még együttesen sem feltétlenül, főleg nem, mint szervezett tömegnek. Olyan értelemben mondom ezt, hogy szellemi, és gazdasági összefüggés van a kapitalizmus és a negyedik rend között. Hogy hogyan, mindjárt látni fogjuk.

Miközben az élcsapat mindig az ő nevükben beszél, sose jutott közel a szívükhöz. Megtették ezt a populisták. A populizmus a negyedik rend igényeinek kiszolgálása. A politikai ponyva. Hozzá kell tenni, hogy a populista rezsimek a maguk cinizmusával még sokszor mindig többet tettek a valóban nehéz sorban élő tömegek anyagi (és főleg csak anyagi) fölemelkedéséért, mint az ideológiától elvakult szocialisták vagy a piac szentségét tűzzel vassal képviselő liberálisok. És sajnos, mint a folyamatos megalkuvásban létező és az alsóbb osztályokkal kevéssé törődő konzervatívok. De a populizmus az, ahol végül is minden sikeres modernista mozgalom összeér: a nácik és fasiszták nyíltan és őszintén populisták voltak. Szívesen és skrupulusok nélkül korbácsolták föl a nép szívéből jövő igen sokszor alantas indulatokat. de miközben a z Új embert hirdették, populisták voltak a kommunisták is. Kádár például nagyon. A Kádár rendszerről még írok bővebben, de úgy vélem legfőbb jellemzője a populizmus volt. Ezért gyűlölték a művészek, építészek, ezért szerette a nép. A kifejezetten doktriner rendszerek általában hamar elbuktak, vagy átalakultak populistává. Igénytelenség, az olcsó ízlés és indulat jellemzi a populizmust és népét, a negyedik rendet. De ebből is láthatjuk, hogy a legeslegpopulistább a XX. században maga a piac volt. Amelyről láttuk korábban, hogy egyáltalán nem kereslet-kínálati alapokon áll. Ha az Apparátus történetét meg lehetne írni a pénzrendszer, hitel és adósság történetén keresztül úgy meg lehetne írni a piac, a tőkés termelők egyre fokozottabb negyedik rend felé fordulásának történetén keresztül. Ezt az irányt az Apparátus logikája diktálta. Egyfelől az alaplogika, hogy mindig hatékonynak kell lenni, márpedig az olcsó rossz minőség előállítása általában (illetve gépekkel, hozzáértő mesterek, művészi munka nélkül) hatékonyabb, vagy egyáltalán, leginkább csak így lehetséges. Másfelől a tömegek felemelésének felvilágosodásbeli logikája. Az Apparátus csak úgy terjeszkedhetett ki az egész Földre, ha magáévá tette a tömegeket. Pontosabban tömegesítette az egész világot. Ez a tömegtársadalom logikája. Nagyon hosszú ideig úgy tűnt, hogy a két logika tökéletes összhangban van egymással (a piac célcsoportja kezdetben a burzsoázia volt ugyan, de Marx tévedett amikor azt írta, hogy a kapitalizmus végső célja a munkásosztály teljes kizsákmányolása, mert, mint írtam, ez hatékonyság függvénye, és néha a teljes kizsákmányolás a hatékony, néha -és inkább- a fogyasztói rétegek bővítése). Igen rövid ideig az új ipar a burzsoázia számára termelt elsősorban, mert a burzsoázia és a munkásosztály vagyona közti arány olyan volt, hogy még mindig jobban megérte relatíve drágán a tőkeerős osztályok számára termelni, mint igénytelenebbül a szinte fizetésképtelen munkások számára.De azután hosszú időre megvalósult a gépi termelésben rutinmunkát végző, attól elidegenedett munkás -rossz minőségű és szellemi tartalmától megfosztott tömegtermék -mindezt föl nem ismerő, marketinggel, reklámokkal befolyásolható és az anomáliákat föl nem ismerő fogyasztó háromsága. Juval Noah Harari és mások -így jómagam- szerint a világban a vagyoni differenciálódás olyan nagy lett, ráadásul olyan új, drága, de rendkívüli hatalmi előnyt (életminőséget) biztosító technológiák állnak máris, vagy rövid időn belül rendelkezésre, hogy elképzelhető, hogy újra hatékony lesz az ő céljaikra átalakítani a termelési rendet. Ez pedig paradigmaváltást jelentene. Az elit újra látható lenne, mint „új faj”. Aki idetartozik az túlél, sőt „jobb” életminőséget („örök életet”) érhet el. A resztli fölöslegessé válik, hiszen alkalmazottakra sem lesz szükség, az új rabszolgahad, a robotok veszik át helyüket. Márpedig, ne feledjük, az Apparátus működési elve mindig a nagyobb hatékonyság, aki pedig egy hatékonyságra, egyben pedig kizárólagosságra törekvő rendszerben fölösleges, annak a napjai valószínűleg meg vannak számlálva. Ezekről azonban majdan a blog harmadik része szólna, ráadásul Hararinak nem is biztos, hogy igaza van, vagy lesz. Az a durva, hogy a kiutat tekintve, ahogy arról a KKE jövőjéről szóló közbeiktatott bejegyzésemben szóltam, ez majdnem mindegy. Én természetesen nem olyan értelemben írtam, hogy a negyedik rendnek nem kellene léteznie, ahogyan ezt az Apparátus egyszer majd elintézheti (kifejezetten nem arra gondolok, hogy a gonosz Soros, Musk, Bilderberg csoport -vagy ellenkezőleg, a sötét illiberális vezérek csapata- egy második wannsee-i konferencián határozatot hoz a fölösleges néptömegek kiirtásáról, bár a XX.századi előzmények alapján ez sem ezerszázalékosan kizárható. Sokkal inkább arról, hogy a „gazdasági, politikai szükségszerűség” olyan eseménysorokon keresztül érvényesül, ami végül ugyanehhez vezet.)

Hogyan értettem hát? Már eleve igaz, hogy ha a zsákmányolás lesz a gazdaság alapja, az a harmadik rendnek rossz: nemcsak azért, mert esetleg őt hurcolhatják el rabszolgának, hanem azért is, mert ahogyan a nemes szőlőnek mennyiségi értelemben verhetetlen konkurense a noha, ugyanúgy nem versenyezhet ő sem a rabszolgamunkával. Ráadásul az Apparátusban a harmadik rend egyszerűen rendszeridegenné is válik, autonómiáját pedig pont a negyedik rendre hivatkozva veszik el. A negyedik rend örökké legitimálja a mennyiségi szemléletet. Ha tehát a harmadik rend egyes csoportjai elkezdik megszervezni és megvédeni magukat -ez volna a céh- elemi érdekük, hogy környezetük minél kevésbé legyen negyedik rendi környezet. A negyedik rend szegregálása, és kiüzetése -noha nem mindig elkerülhető- de alapvetően kontraproduktív megoldás, hisz’ növeli a negyedik rendiek számát és rontja helyzetüket, ami fokozott leromlást okoz: meggyőződésem, hogy a leendő céheknek -saját jól felfogott érdekükben is- tudatosan működésük egyik elemévé kell tegyék a negyedik (ötödik, hatodik stb.) rend fölemelését. Hogy hogyan? Őszintén -még nem tudom, bár néhány ötletem azért van. De ezekről majd a maguk helyén, a céhek működésénél (ha eljutok odáig). Talán a tudatosítás az első lépés.